2017. szeptember 29., péntek

Engedd el!

(Nyugi, nem egy szakítós-sírós bejegyzés jön! :) )

Van az úgy néha az ember életében, hogy valamit nagyon-nagyon vagy csak kicsit nagyon (kinek-kinek a vérmérsékletétől függően:) szeretne és nem sikerül „úgy”.
Mindig azt mondom a Párjaimnak, hogy azon múlik a jó esküvő, hogy ad.1 Ti mennyire vagytok oldottak, mert az átragad, ad.2 a vendégeitek mennyire szeretnek Benneteket.
De! A sok szervezés, tervezés, készülődés, álmodozás és munka mellett legjobb szándékotok (és szándékunk) ellenére is előfordul, hogy valaki a saját döntése alapján nem akarja magát jól érezni.
Tudjátok, mit mondok?
(a kép után kiderül)



Ha a ceremóniamesteretek odament és próbált javítani valamit a dolgon, ráadásul ha Ti (a szüleitek, a barátok, stb.) is külön figyelmet szenteltetek az adott vendégnek és mindez semmit sem használt, akkor… engedjétek el! Mindenkinek megvan a joga, hogy úgy érezze magát, ahogy szeretné.

Nem azt mondom, hogy meg kell sérteni, a világért sem! Hisz’ neki is helye van az esküvőn – ha az adott vendég nem lett volna fontos, nem lett volna meghívva. Viszont sokkal fontosabb azzal a mondjuk 60-80-100 emberrel együtt lubickolni, örömködni, úszni a boldogságban és élvezni a napot, mint 1-2 miatt idegeskedni.
(S végül még az is előfordulhat, hogy átragad rájuk is a jókedv massza! :))