Van a fb-on egy szuper jó kis csoport. Az a neve, hogy „Menyasszonyi csevegő”. Tök jó, támogató közeg menyasszonyoknak és esküvőre készülőknek. Mindig szívesen nézek be oda, mert nincs fikázás és hajtépés sem. Egy téma van, amit ha valaki bedob, akkor annak háborúság a vége. Ez pedig az, hogy legyenek-e vagy ne legyenek gyerekek az esküvőn.
Én egy örök „béküljünk ki és szeressük egymást” típusú ember vagyok. Szeretném, ha ennek fényében olvasnátok az alábbi gondolataimat a gyerekmentes esküvő témájáról. (Pontokba szedem, mert úgy nem lesz belőle kisregény és ti is jól jártok. :) A végén lesz a két legfontosabb!)
1. Rögtön az elején el kell mondanom, hogy a saját esküvőmön 100 főből kb. 25 gyerek volt 2-16 év között. Soha nem bántam meg.
2. A 25 gyerekhez nem volt külön animátor és játszósarok, viszont a köszönőajándék bubifújókat mind összeszedték; jó volt látni, ahogy "odaosonkodtak" a külön sütis asztalhoz, bezsákmányolva a nekik leginkább ízlő nasit; a vendégkönyvünkbe rengeteg színes ceruzás alkotás került (a felnőttektől is :D); minden játéknál ott voltak és amiben csak lehetett, részt vettek és végig táncolták az egészet. Ja, és mi nekik is dobtunk egy-egy marék frutti-szerű cukorkát a csokordobásnál.
3. Emellett elfogadható szerintem az is, ha valaki rengeteget dolgozott, szervezett, gyűjtött az esküvőjére és felnőttes, kiszámíthatóbb bulit szeretne. Hiszen egy kisgyerek nem egy gép (még a legjobban nevelt sem!), akit az esküvő bizonyos része alatt kikapcsolunk (főleg az aktív és eleven érdeklődését nem – és akkor még nem is beszéltem a fáradságról, mint tényezőről) és amikor már táncolhat, szaladgálhat, akkor visszakapcsoljuk. Aki egy picit is stresszesebb, annak minden apró tényező számít az esküvőjén. Tartsuk ezt tiszteletben.
4. Vannak olyan Párok is, akiknek nem lehet gyerekük, pedig szeretnének. Ez azért elég nagy feladat az életben, szerintem megérthető, ha valaki a saját esküvőjén nem pont ezzel szeretne szembesülni.
5. Vannak olyan Párok is, akik nem szeretnének gyereket. Nem mindenki érzi magában azt, hogy gyereket szeretne. Viszont lehet, hogy számtalan kutyust mentett már meg az illető, hogy mindenki csak úgy ismeri a környezetében, hogy „ő az a kedves lány/fiú, akinek mindenkihez van egy jó szava”. Rosszabb ember ettől? Szerintem nem.
1. Rögtön az elején el kell mondanom, hogy a saját esküvőmön 100 főből kb. 25 gyerek volt 2-16 év között. Soha nem bántam meg.
2. A 25 gyerekhez nem volt külön animátor és játszósarok, viszont a köszönőajándék bubifújókat mind összeszedték; jó volt látni, ahogy "odaosonkodtak" a külön sütis asztalhoz, bezsákmányolva a nekik leginkább ízlő nasit; a vendégkönyvünkbe rengeteg színes ceruzás alkotás került (a felnőttektől is :D); minden játéknál ott voltak és amiben csak lehetett, részt vettek és végig táncolták az egészet. Ja, és mi nekik is dobtunk egy-egy marék frutti-szerű cukorkát a csokordobásnál.
3. Emellett elfogadható szerintem az is, ha valaki rengeteget dolgozott, szervezett, gyűjtött az esküvőjére és felnőttes, kiszámíthatóbb bulit szeretne. Hiszen egy kisgyerek nem egy gép (még a legjobban nevelt sem!), akit az esküvő bizonyos része alatt kikapcsolunk (főleg az aktív és eleven érdeklődését nem – és akkor még nem is beszéltem a fáradságról, mint tényezőről) és amikor már táncolhat, szaladgálhat, akkor visszakapcsoljuk. Aki egy picit is stresszesebb, annak minden apró tényező számít az esküvőjén. Tartsuk ezt tiszteletben.
4. Vannak olyan Párok is, akiknek nem lehet gyerekük, pedig szeretnének. Ez azért elég nagy feladat az életben, szerintem megérthető, ha valaki a saját esküvőjén nem pont ezzel szeretne szembesülni.
5. Vannak olyan Párok is, akik nem szeretnének gyereket. Nem mindenki érzi magában azt, hogy gyereket szeretne. Viszont lehet, hogy számtalan kutyust mentett már meg az illető, hogy mindenki csak úgy ismeri a környezetében, hogy „ő az a kedves lány/fiú, akinek mindenkihez van egy jó szava”. Rosszabb ember ettől? Szerintem nem.
6. Összegezve: miért ne dönthetnéd el, hogy mit szeretnél az esküvődön? Kedvesen, kommunikálva, szerető közegben szerintem lehetséges ez is, az is. ;)
7. Amit én tanácsolni szoktam a Párjaimnak: tapasztalataim szerint a gyerekek az esküvő szertartás részén/részein, a „csendes, nyugton ülős” részt bírják kevésbé, a lagzin már jobban belesimulnak a násznépbe. (A kicsik nagy partizók amúgy. :D ) Pont emiatt én biztos megkérném a gyerekeseket –ha a gyerekes esküvő mellett döntötök–, hogy végig figyeljenek oda a gyerekre. Egy őszinte beszélgetés az aggodalmaitokról megoldhat mindent.
+1. Jó párszor olvastam, hogy „majd megtudod, ha gyereked lesz” és erre válaszul az „anyakommandó” és ehhez hasonló (vagy még súlyosabb) oda-vissza csapásokat. Személy szerint óvakodom attól, hogy ilyesmi formulákat használjak, egyszer mégis kiszaladt a számon (pont egy hozzám közel álló személlyel szemben sajnos). De! Egyelőre nem tudok jobb szóösszetételt arra a jelenségre, amikor azt érzed, hogy valamit meg kell tenned, mert a gyerekednek az annyira, de annyira jó lenne, még akkor is, ha neked cudar nehéz, ciki vagy sz*ar. (Ez esetben: én tudom, hogy a gyerekem nagyon jól érezné magát egy esküvőn és rosszul esne, hogy nem vihetem el, nem élhetem meg vele, ezért inkább nem mennék el.)
7. Amit én tanácsolni szoktam a Párjaimnak: tapasztalataim szerint a gyerekek az esküvő szertartás részén/részein, a „csendes, nyugton ülős” részt bírják kevésbé, a lagzin már jobban belesimulnak a násznépbe. (A kicsik nagy partizók amúgy. :D ) Pont emiatt én biztos megkérném a gyerekeseket –ha a gyerekes esküvő mellett döntötök–, hogy végig figyeljenek oda a gyerekre. Egy őszinte beszélgetés az aggodalmaitokról megoldhat mindent.
+1. Jó párszor olvastam, hogy „majd megtudod, ha gyereked lesz” és erre válaszul az „anyakommandó” és ehhez hasonló (vagy még súlyosabb) oda-vissza csapásokat. Személy szerint óvakodom attól, hogy ilyesmi formulákat használjak, egyszer mégis kiszaladt a számon (pont egy hozzám közel álló személlyel szemben sajnos). De! Egyelőre nem tudok jobb szóösszetételt arra a jelenségre, amikor azt érzed, hogy valamit meg kell tenned, mert a gyerekednek az annyira, de annyira jó lenne, még akkor is, ha neked cudar nehéz, ciki vagy sz*ar. (Ez esetben: én tudom, hogy a gyerekem nagyon jól érezné magát egy esküvőn és rosszul esne, hogy nem vihetem el, nem élhetem meg vele, ezért inkább nem mennék el.)
