2018. július 18., szerda

Amire a szülőköszöntő során figyelni kell + amit tőlem pluszba kaptok

Hoops & Yoyo, ismeritek őket? Mikor először találkoztam "velük", egy ismerősöm küldte el őket képeslapként nekem a hallmarkecards.com-ról. Képes voltam végignézni és végigröhögni az egészet. Mármint hogy milliószor elmondják: "thank you".
Sokan vannak olyan szülők és pótszülők (nagyszülők, szomszédok, egyéb rokonok, stb.), akik nem csak az esküvő kapcsán, hanem egyébként is megérdemlik milliószoros köszönetet és hálát, s Ti leggyakrabban élni is szoktatok a lehetőséggel. Általában a polgári ceremónia keretén belül a szülőköszöntő rész alatt adjátok át a nekik szánt ajándékokat, s már a lagzi helyszínén kapják meg az abszolút személyre szabott, csak Róluk és Rólatok szóló meglepetést. (Melynek elkészítésében, "prezentálásában" végig mellettetek állok és segítek.)
Bár az anyakönyvvezető mellett nem tudok ott állni, - kivéve persze, ha szertartást vezetek- de mindkettőtöknek el szoktam mondani, hogy egyszerre-együtt megyünk puszilkodni a szülőkhöz! Menyasszony-vőlegény a menyasszony szüleihez, majd menyasszony-vőlegény a vőlegény szüleihez. (A sorrend opcionális.) Különben hogy maradhatna emlék mind a két pillanatról? (Amit esetleg később megkapnak a szülők ajándékba.)



Amúgy itt egy videó, aki nem ismerné őket és eléggé pihentnek érzi magát, hogy megnézze. Nem sok, csak 3:27. 
https://www.youtube.com/watch?v=e5WygWnzj3w

2018. július 11., szerda

Hátra arc!

A FB oldalamon már megpendítettem, hogy szerdánként megosztok Veletek egy-egy apró szösszenetet, kulisszatitkot, amire érdemes odafigyelni a Nagy napon. Vegyünk egy példát rögtön az elejéről. (A vendégek szempontjából tekintett "elejéről". ;) )
Akár a templomi, akár a polgári szertartás lesz időben az első (vagy az egyetlen), mindenhol eljön a pillanat, amikor mindenkinek bent kell állnia a helyén, hogy Benneteket várjon. 
A bevonulásról még beszélgetünk majd, de leggyakrabban a menyasszony szokott bevonulni utoljára, így most ehhez kapcsolódó tanácsot osztok meg Veletek.
Tudom, hogy van, aki nem szeret szerepelni és az a cél, hogy jól érezzétek magatokat az esküvőtökön, de ha mégis amellett döntenétek, hogy a vőlegény a vendégekkel egy emberként epekedve várja a menyasszonyt, akkor tessék nyugodtan hátat fordítani a papnak, az anyakönyvvezetőnek, illetve a szertartásvezetőnek arra a pár pillanatra.
Mindenkinek! Kivétel nélkül!
Azért, mert:
a. Ha a Nagy napon akkor pillantja meg először a vőlegény és a menyasszony egymást, akkor csodálatos, ami az arcukra van írva. (Mondtam már, hogy ez az egyik kedvenc pillanatom az esküvőkön? :)
b. Az készült fényképeken és videón is nagyon jól "mutat", hogy mindenki egyfelé néz... és akkor még nem is beszéltem az arcokon tükröződő érzésekről.
c. Végül, de nem utolsósorban ne kelljen már a menyasszonyunknak vadásznia szívszerelme  pillantását, legyen mibe kapaszkodnia az utolsó pár (még nem közös) lépés során.
 
(S hogy a vendégek, a fotós, a videós is tudjanak erről, sőt, hogy a vőlegény se felejtse el a nagy izgulásban, az már a ceremóniamester dolga! ;)



A  kép most innen: https://www.iconspng.com/image/57328/detective-with-magnifying-glass

2018. június 27., szerda

Pár jó tanács, hogy jó emlék legyen az esküvői vendégkönyv


Ha őszinte akarok lenni (és miért ne lennék), akkor azt kell mondanom, hogy a vendégkönyv (általában) nem oszt, nem szoroz a lagzi hangulatát tekintve. Mindig van ugyan egy-két jótollú rokon, barát, aki kapásból egy gyönyörű 8 sorost kanyarint az esküvői emlék/vendégkönyvetekbe, de azért ez gyakran kihívást jelent a meghívottaknak. Olyan feladatot, amit ugyan az irántatok érzett szeretetüktől vezérelve szeretnének megoldani, de azért ha lehet, tologatnak maguk előtt (sokszor) az utolsó pillanatig.
Mindezek ellenére jó ötletnek tartom a vendégkönyvet az esküvőn, mert utólag viszont nagyon szuper élmény visszaolvasnia a párnak. (és később a gyerekeiknek ;)

Pár dologra kell csupán odafigyelni(e a ceremóniamesternek):
  • az esküvői emlékkönyv létét és célját már a lagzi elején a vendégek tudomására kell hozni
  • egészen az utolsó pillanatig figyelemmel kell kísérni a vendégkönyv útját, ha kell, tapintatosan rákérdezni a vendégekre, esetleg tovább kell adni a következő vendégnek
  • mindig legyen elegendő pót íróeszköz (a ceremóniamesternél)
  • +1 ha egy doboz színes ceruzát is visztek, még az is előfordulhat, hogy nem csak a kicsik, hanem a nagyok is kedvet kapnak egy-egy személyesebb üzenet megalkotásához, a szokásos „Sok boldogságot! Kifli család” bejegyzés helyett.
(Ja, gondolom, kiderült, hogy most a „hagyományos” esküvői vendégkönyvről beszélek.)

2017. november 17., péntek

Vajon megfelelő lenne nekünk Anna szertartásvezetőnek?

Mindennapi munkám során emberekkel foglalkozom. Embereknek írok és emberekről/sorsokról mesélek. Érzelmekkel dolgozom. Emellett ceremóniamesterként is gyakran fordul elő, hogy személyre szabott szülőköszöntőt, pohárköszöntőt és egyedi programelemeket találok ki és valósítok meg esküvőkön.... és nagyon szeretem ezt csinálni. 😊

A szertartásvezetés átmenetet képez a mindennapi munkám és a hétvégi munkám (ceremóniamesterség) között. Külön "műfaj", mely azért is közel áll a szívemhez, mert -az idő relatív rövidsége miatt- nagyon koncentrált, de emellett igen kreatív, szívhez-lélekhez szóló feladat. Vagy jól lehet megcsinálni, vagy.... sehogy.

 Pár gondolatban megosztom veletek, miket is tartalmaz/hat az esküvői szertartásotok, ha rám esik a választásotok:
- a házasságkötés hagyományos elemei ("igen"-ek, gyűrűhúzás, stb. - de ez sem kötelező, volt  már, ahol nem a hivatalos ceremónia lemásolása volt a cél),
- egyedi, rátok írt szöveg,
- szabadon választott részek, (közös gyertyagyújtás, faültetés, homokceremónia, stb.),
- egymásnak megírt és elmondott fogadalom, mely csak a tiétek (segítek ám! 😉),
- szülőknek -nagyszülőknek személyre szabott köszönő sorok és
- bármi általatok megálmodott - egyelőre akár csak halovány ötletként meglévő - elem.


Ha bármi megtetszett, írjatok-hívjatok, kitaláljuk, megoldjuk!

2017. október 2., hétfő

A villámhárító

Igen, előfordul, hogy nincs mulatós zene, vagy éppen túl sok van belőle.
Igen, van, hogy rockzenére szeretnétek bevonulni, nyitótáncolni.
Igen, előfordul, hogy nincs menyasszonytánc, vagy csörgős van, vagy vőlegénytánc van, és ez nem tetszik.
Igen, van, hogy a pár nem szeretne népies rigmusokat és vőfélyes szórakoztatást.
Igen, van, hogy nem tetszik a menü a vendégeknek, mert nem hagyományos, vagy az a gond, hogy pont az.
Igen, van, hogy nem akartok játszani (pl. tojásgörgetést vagy semmi mást sem).
Igen, van, hogy nem fehér a menyasszony ruhája, vagy rövid, vagy mondjuk extrém.
Igen, van, hogy a vőlegény színes zokniban és sportcipőben van.
Igen, van, hogy már előre összeházasodtatok két tanúval és a násznép egy muris ceremóniát kap „csupán”.
Igen, van, hogy nem az anyukáddal/apukáddal szeretnél bevonulni.
Igen, van, hogy nem ültetheted oda a főasztalhoz a szüleidet (pl. ha elváltak).

Csak tudjak róla!
Tudod miért?
Mert –ideális esetben– nem Nektek fogják a nemtetszésüket kifejezni a vendégek. Nem nektek fogják jelezni, hogy „ezt mifelénk nem így szokták” meg „ez nem is egy rendes esküvő”, hanem nekem.
És ez így van jól.
Egy ceremóniamester olykor „villámhárító” is, aki kedvesen mosolyog és meghallgatja a vendégeket és sokszor ez is elég.
Mert nektek nem ezzel kell foglalkoznotok. Nektek mosolyognotok kell, sodródni az árral, táncolni, nevetni, örülni és szeretni.
A többire ott vagyok én. ;)


2017. szeptember 29., péntek

Engedd el!

(Nyugi, nem egy szakítós-sírós bejegyzés jön! :) )

Van az úgy néha az ember életében, hogy valamit nagyon-nagyon vagy csak kicsit nagyon (kinek-kinek a vérmérsékletétől függően:) szeretne és nem sikerül „úgy”.
Mindig azt mondom a Párjaimnak, hogy azon múlik a jó esküvő, hogy ad.1 Ti mennyire vagytok oldottak, mert az átragad, ad.2 a vendégeitek mennyire szeretnek Benneteket.
De! A sok szervezés, tervezés, készülődés, álmodozás és munka mellett legjobb szándékotok (és szándékunk) ellenére is előfordul, hogy valaki a saját döntése alapján nem akarja magát jól érezni.
Tudjátok, mit mondok?
(a kép után kiderül)