Vajon megfelelő lenne nekünk Anna szertartásvezetőnek?

Mindennapi munkám során emberekkel foglalkozom. Embereknek írok és emberekről/sorsokról mesélek. Érzelmekkel dolgozom. Emellett ceremóniamesterként is gyakran fordul elő, hogy személyre szabott szülőköszöntőt, pohárköszöntőt és egyedi programelemeket találok ki és valósítok meg esküvőkön.... és nagyon szeretem ezt csinálni. 😊

A szertartásvezetés átmenetet képez a mindennapi munkám és a hétvégi munkám (ceremóniamesterség) között. Külön "műfaj", mely azért is közel áll a szívemhez, mert -az idő relatív rövidsége miatt- nagyon koncentrált, de emellett igen kreatív, szívhez-lélekhez szóló feladat. Vagy jól lehet megcsinálni, vagy.... sehogy.

 Pár gondolatban megosztom veletek, miket is tartalmaz/hat az esküvői szertartásotok, ha rám esik a választásotok:

- a házasságkötés hagyományos elemei ("igen"-ek, gyűrűhúzás, stb. - de ez sem kötelező, volt  már, ahol nem a hivatalos ceremónia lemásolása volt a cél),
- egyedi, rátok írt szöveg,
- szabadon választott részek, (közös gyertyagyújtás, faültetés, homokceremónia, stb.),
- egymásnak megírt és elmondott fogadalom, mely csak a tiétek (segítek ám! 😉),
- szülőknek -nagyszülőknek személyre szabott köszönő sorok és
- bármi általatok megálmodott - egyelőre akár csak halovány ötletként meglévő - elem.


Ha bármi megtetszett, írjatok-hívjatok, kitaláljuk, megoldjuk!

Nem, nem, nem és nem!

Ius murmurandi, avagy pár sok szó a ceremóniamesteri feladatokról. ;)

A villámhárító

Igen, előfordul, hogy nincs mulatós zene, vagy éppen túl sok van belőle.

Igen, van, hogy rockzenére szeretnétek bevonulni, nyitótáncolni.

Igen, előfordul, hogy nincs menyasszonytánc, vagy csörgős van, vagy vőlegénytánc van, és ez nem tetszik.

Igen, van, hogy a pár nem szeretne népies rigmusokat és vőfélyes szórakoztatást.

Igen, van, hogy nem tetszik a menü a vendégeknek, mert nem hagyományos, vagy az a gond, hogy pont az.

Igen, van, hogy nem akartok játszani (pl. tojásgörgetést vagy semmi mást sem).

Igen, van, hogy nem fehér a menyasszony ruhája, vagy rövid, vagy mondjuk extrém.
Igen, van, hogy a vőlegény színes zokniban és sportcipőben van.

Igen, van, hogy már előre összeházasodtatok két tanúval és a násznép egy muris ceremóniát kap „csupán”.

Igen, van, hogy nem az anyukáddal/apukáddal szeretnél bevonulni.

Igen, van, hogy nem ültetheted oda a főasztalhoz a szüleidet (pl. ha elváltak).

Csak tudjak róla!

Tudod miért?

Mert –ideális esetben– nem Nektek fogják a nemtetszésüket kifejezni a vendégek. Nem nektek fogják jelezni, hogy „ezt mifelénk nem így szokták” meg „ez nem is egy rendes esküvő”, hanem nekem.

És ez így van jól.

Egy ceremóniamester olykor „villámhárító” is, aki kedvesen mosolyog és meghallgatja a vendégeket és sokszor ez is elég.

Mert nektek nem ezzel kell foglalkoznotok. Nektek mosolyognotok kell, sodródni az árral, táncolni, nevetni, örülni és szeretni.

A többire ott vagyok én. ;)

Engedd el!

(Nyugi, nem egy szakítós-sírós bejegyzés jön! :) )

Van az úgy néha az ember életében, hogy valamit nagyon-nagyon vagy csak kicsit nagyon (kinek-kinek a vérmérsékletétől függően:) szeretne és nem sikerül „úgy”.

Mindig azt mondom a Párjaimnak, hogy azon múlik a jó esküvő, hogy ad.1 Ti mennyire vagytok oldottak, mert az átragad, ad.2 a vendégeitek mennyire szeretnek Benneteket.

De! A sok szervezés, tervezés, készülődés, álmodozás és munka mellett legjobb szándékotok (és szándékunk) ellenére is előfordul, hogy valaki a saját döntése alapján nem akarja magát jól érezni.

Tudjátok, mit mondok?
(a kép után kiderül)

Gyerekmentes esküvő pro és kontra

Van a fb-on egy szuper jó kis csoport. Az a neve, hogy „Menyasszonyi csevegő”. Tök jó, támogató közeg menyasszonyoknak és esküvőre készülőknek. Mindig szívesen nézek be oda, mert nincs fikázás és hajtépés sem. Egy téma van, amit ha valaki bedob, akkor annak háborúság a vége. Ez pedig az, hogy legyenek-e vagy ne legyenek gyerekek az esküvőn.

Én egy örök „béküljünk ki és szeressük egymást” típusú ember vagyok. Szeretném, ha ennek fényében olvasnátok az alábbi gondolataimat a gyerekmentes esküvő témájáról. (Pontokba szedem, mert úgy nem lesz belőle kisregény és ti is jól jártok. :) A végén lesz a két legfontosabb!)